Emlékképek és élmények életem derűs napjaiból (részletek) V.
Magyar Jog · 2025
DOI: 10.59851/mj.72.01.9 ↗Kurz gefasst
Fachartikel in der Zeitschrift Magyar Jog, 2025. Verfasst von Ferenc Finkey.
Abstract (Originalsprache)
Az Isten utai valóban kifürkészhetetlenek. Három évi kolozsvári tanárságom alatt egy percig sem gondoltam arra, hogy az annyira szívemhez nőtt fényes állásomat és sok kedves jóbarátomat, azok családját ott fogom hagyni s egy még ki sem alakult fiatal egyetemre fogok átmenni. Ma már tisztában vagyok azzal, hogy a Mindenható rendeléséből ennek is így kellett történnie. A világháború, melynek első évét, az 1914/15. tanévet még Kolozsvárt töltöttem, megindította a lavinát az ezeréves Magyarország határai ellen s ezzel az én sorsom is pár évre a bujdosás és a billiárdgolyó cikk-cakkos ugrálása lett. Dehát nemcsak én, a külpolitikában tájékozatlan laikus, de legnagyobb államférfiaink sem sejtették, hogy a háború a trianoni csapással fog végződni hazánkra. Különben nem nyitották volna meg a háború első napjaiban a két új egyetemet Pozsonyban és Debrecenben. Ez a váratlan körülmény magyarázza meg az én, egyébként érthetetlen ballépésemet, hogy Balogh Jenő és Jankovich Béla miniszterek sürgető kérésének engedve, átmentem a Degré Lajosnak, az alig megalakult pozsonyi egyetem fiatal tanárának hősi halála folytán 1915 tavaszán ott megüresedett büntetőjogi katedrára.
Zitieren
APA
Finkey, F. (2025). Emlékképek és élmények életem derűs napjaiból (részletek) V. Magyar Jog. https://doi.org/10.59851/mj.72.01.9
Vancouver
Finkey F. Emlékképek és élmények életem derűs napjaiból (részletek) V. Magyar Jog. 2025. doi:10.59851/mj.72.01.9
BibTeX
@article{Finkey2025,
author = {Finkey, Ferenc},
title = {Emlékképek és élmények életem derűs napjaiból (részletek) V},
journal = {Magyar Jog},
year = {2025},
doi = {10.59851/mj.72.01.9}
}
EUVIMED