Az időmúlás hatása a jogra - Két jogeset a római jogból
Miskolci Jogi Szemle · 2025
DOI: 10.32980/mjsz.2025.3.231 ↗Kurz gefasst
Fachartikel in der Zeitschrift Miskolci Jogi Szemle, 2025. Verfasst von István Bajánházy. Die Arbeit nennt 27 Literaturangaben.
Abstract (Originalsprache)
Jelen munkámban az idő jog keletkeztető és jogvesztő hatását kívánom bemutatni a római jogban. Két esetet vizsgálok, az elsőt a magánjogból, a másodikat a közjogból. A közfolyókban bárki halászhatott a ius gentium alapján. De ha valaki egy meghatározott folyószakaszon éveken keresztül halászott, ezzel halászati jogot szerzett magának és kizárhatta bárki más halászatát, erre interdictumos védelmet kérhetett. A másik eset a közjogból való: Jupiter főpapja (flamen Dialis) részt akart venni a római szenátus ülésén Kr.e. 209-ben, egy régi írott szabály alapján, ami ezt lehetővé tette számára. A jogszolgáltatás vezetője, a praetor azonban megtagadta ezt, azt állítván, hogy ez a jog elenyészett az évtizedeken át tartó nem gyakorlás által. Hosszas vita után a pap végül részt vehetett az ülésen, de ezt nem érveivel érte el, hanem valószínűleg egy rejtett politikai kompromisszum által, amiről viszont nem tudósít a történelemíró.
Zitieren
APA
Bajánházy, I. (2025). Az időmúlás hatása a jogra - Két jogeset a római jogból. Miskolci Jogi Szemle. https://doi.org/10.32980/mjsz.2025.3.231
Vancouver
Bajánházy I. Az időmúlás hatása a jogra - Két jogeset a római jogból. Miskolci Jogi Szemle. 2025. doi:10.32980/mjsz.2025.3.231
BibTeX
@article{Bajnhzy2025,
author = {Bajánházy, István},
title = {Az időmúlás hatása a jogra - Két jogeset a római jogból},
journal = {Miskolci Jogi Szemle},
year = {2025},
doi = {10.32980/mjsz.2025.3.231}
}
EUVIMED